Az 1910-es évektől az 1930-as évek végéig virágzó „dekoratív stílus" elsősorban az iparművészet, az építészet, ill. az akkoriban kibontakozó formatervezés területén hozott újat. Lendületes, gyakorta leegyszerűsített formái, harsány színei, a legmodernebb avantgárd irányzatoktól inspirált kompozíciói azonban hatottak a festészetre és a szobrászatra is. A 20. századi magyar művészet jeles alkotói, az építész Lajta Béla, Komor Marcell, Hajós Alfréd, a festő Bortnyik Sándor, Vaszary János, Scheiber Hugó, a szobrász Vedres Márk vagy Beck O. Fülöp, a keramikus Gorka Géza, a textileket készítő Ferenczy Noémi munkásságába is beilleszkedett, és egyes műveit vagy egész periódusait meghatározta ez a friss szellemű áramlat, amelynek részletes feldolgozása ebben a kötetben történik meg először.

Tartalom

Bevezető
Az art deco felfedezése
Előjáték
Art deco a tízes években
Árkádia és avantgárd keresztútján
Építészet: klasszicizmus és funkcionalizmus mezsgyéjén
Festészet és szobrászat: a „dekoratív avantgárd"
Iparművészet: „kis tárgyak művészete"
Változatok az art decóra
Utak a szecesszióból: Gádor István, Kövesházi Kalmár Elza
Neobarokk és neorokokó határán: Kozma Lajos, Kaesz Gyula
A kubista figuráció: Bortnyik Sándor, Gorka Géza
Az egzotikum mint narkotikum: Jaschik Álmos, Lukáts Kató
Absztrakcióból klasszicizmusba: Kádár Béla, Kontuly Béla
A látvány mindenek előtt: Vaszary János, Scheiber Hugó
Új világ, új élmények
A tömegszórakoztatás impulzusa: mozi, revü, kabaré
A kereskedelem propagandája: plakát, embléma, címke
A technika kihívása: jármű- és rádiódesign
A luxus ígérete: remények és illúziók
A magányos tömeg
Magyarok idegenben
Az art deco feltámadása
Jegyzetek
Irodalom
Képjegyzék
Névmutató

Oldalszám: 154

Kiadási év: 2005