A középkori latin irodalomnak ezt a korszakát, amelyet a 12-13. századra, tehát az ún. "érett középkor" időszakára helyezhetünk - eszmei gazdagsága és magas művészi színvonala miatt - aranykornak, és ezen belül első felét 12. századi reneszánsznak is szokás nevezni. Arculatát azok a történelmi és kulturális események és változások alakították, amelyek mind az egyházi, mind a világi hatalmat súlyosan érintették. Az invesztitúraharc, a szentföldi konfliktusok, a lovagi életmód egyfelől, a társadalom feudális berendezkedése, illetve a tudós főknek az egyetemek irányába való áramlása másfelől egyes irodalmi műfajokat, mint a történetírás vagy a regény felvirágoztatott, távlatokat nyitva a szórakoztató, világiasabb alkotások felé, ugyanakkor a skolasztikus teológia keretei közé becsempészte az újra felfedezett görög filozófiának nemcsak tudományos vetületeit, hanem az emberiesség, az életszeretet motívumait is. A középkori irodalomtörténetünk lezárásául szánt utolsó kötetet tehát a keresztes háborúk koránál indítjuk, hosszasan elidőzünk a párizsi egyetem tanárainál, és a magyarországi legendairodalomra tett kitekintés után a Gesta Romanorum illetve a Carmina Burana a későbbi korszakok elbeszélő és lírai alkotásaira is óriási hatást gyakorló gyűjteményeivel zárjuk.

Oldalszám: 635

Kiadási év: 2022