1935 és 1939 között az angol, a francia és az olasz geopolitikai törekvések a korábbinál hevesebben ütköztek a Mediterráneumban. A három nagyhatalom versengésében katonai téren kiemelkedõ szerep jutott a haditengerészeteknek. A kötet magyar levéltári és nyomtatott anyagokra támaszkodva mutatja be azt a folyamatot, amelynek során a Mediterráneum a Brit Birodalom korábbi békés gyakorlóterepébõl 1939-re kiemelt stratégiai térséggé vált. A szerzõ megkísérli, hogy- teljesen új, "magyar" Szemszögbõl világítsa meg az angol mediterrán politika alakulását. A második világháború éveiben a Mediterránéum feltétlen tengeri uralmának biztosítása képezte Anglia tengeri stratégiájának egyik alapját, bár kétségtelen, hogy az Atlanti-óceánon zajló küzdelem kimenete döntötte el a háborút. Hazánk számára az 1930-as évek második feléig azonban Mussolini jelentette a revízió egyetlen reális támaszát, ezért egyáltalán nem volt közömbös, hogy az angol flotta milyen mértékben köti le Itália erejét. Érdekes módon, annak ellenére, hogy az 1920-as trianoni békeszerzõdés következtében Magyarország tengertõl elzárt, szárazföldi állammá vált, az ország közvéleménye egyáltalán- nem fordult el a tengeri kérdésektõl, sõt a húszas-harmincas években valamiféle "tengerészeti reneszánsz" kezdett kibontakozni. A földközi-tengeri konfliktus kimenetele egyáltalán nem volt közömbös a magyarok számára, ez teszi érthetõvé, hogy a témával kapcsolatban rengeteg írás született mind nyomtatásban, mind külképviseleti jelentésként, melyek többségét olaszbarátság jellemzi. A magyar vezetés ugyanakkor tartott a túlzott méretû elkötelezettségtõl a tengelyhatalmak irányában, és mivel Franciaország kiállása a kisantant mellett megingathatatlannak látszott, a nyugati demokráciák közül elsõsorban Nagy-Britannia segítségét szerették volna megnyerni a békés revízió végrehajtásához. E törekvések azonban nem sok sikerrel jártak, mivel Anglia az európai status quo megõrzésének híve volt. A trianoni békeszerzõdés revideálásában bízva Budapest végül egyoldalúan elkötelezte magát a tengelyhatalmak mellett, így a földközi-tengeri konfliktusban a magyar érdekek ütköztek London törekvéseivel: Nem meglepõ, hogy Nagy-Britannia és Magyarország a második világháborúban ellentétes oldalon találták magukat.

Tartalom

Bevezetés
A mediterrán térség és a brit haditengerészet (1935-1939)
A királyi haditengerészet általános helyzete az első világháború után
Hatalmi viszonyok a Földközi-tengeren a két világháború között
Az olasz-etióp háború és a Royal Navy
Az admiralitás és a Közel-Kelet
A montreux-i konferencia és a balkáni országok
A spanyol polgárháború és a királyi haditengerészet
A Földközi-tenger geostratégiai felértékelődése
A brit haditengerészet földközi-tengeri szerepvállalása a korabeli magyar források alapján
A brit haditengerészet általános hazai megítélése 1935-ben
Magyarország és a Mediterráneum a két világháború között
Az olasz-etióp válság visszhangja a magyar források tükrében
Az abesszíniai válság következményei
A montreux-i konferencia
Törökország és Görögország a mediterrán hatalmi vetélkedés árnyékában
A Közel-Kelet és a kőolaj szerepe a brit védelmi politikában
A spanyol polgárháború megítélése a magyar külügyi jelentésekben
Hatalmi vetélkedés a Földközi-tengeren, 1936-1939
Összefoglalás
Függelék
Felhasznált levéltári források
Magyar Országos Levéltár (MÓL), Budapest
Hadtörténeti Levéltár (HL), Budapest
Bundesarchiv-Militárarchiv (BAMA), Freiburg
Korabeli hivatalos brit kiadványok, nyomtatott források
Felhasznált kortárs magyar folyóiratok
Felhasznált irodalom
Forrásértékű kortárs magyar nyelvű kiadványok
Forrásértékű kortárs idegen nyelvű kiadványok
A második világháború után íródott magyar nyelvű kiadványok
A második világháború után keletkezett idegen nyelvű kiadványok
Névmutató

Oldalszám: 272

Kiadási év: 2006