A könyv újdonságértéke abból adódik, hogy hungarológus szerzõje a hazai szakirodalomban elsõként vállalkozik a magyar költészet német és olasz fogadtatásának fordításkritikai értékelésére. Ennek átfogó megközelítése - kontrasztív nyelvészeti és komparatív irodalomtudományi tényezõket szembesítve - azt kutatja, hogy miként tárható fel az eredeti szöveg és a fordítás kettõs nyelvi-kulturális kötõdése az összehasonlító (párhuzamos) mûelemzés során (19 magyar vers példáján). A „kettõs nyelvi tükör” elsõsorban az eredeti forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg kettõs meghatározottságára utal, másodsorban pedig az itt tárgyalt német és olasz fordítások egy-egy eltérõ tükrét idézi - az érintett nyelvek és kultúrák együttesében.
A vers a megformált tartalom és a tartalmasított forma viszonylatában a lehetõ legszervesebb összeforrottságot képviseli, s így - mint nyelvi mûalkotás - a legnyilvánvalóbb nyelvi kötõdést mutatja. Mindehhez külön tanulságokkal szolgálhat két meglehetõsen eltérõ indoeurópai nyelv - a német (mint germán nyelv) és az olasz (mint újlatin nyelv) - bevonása (kifejezetten különbözõ hangzásvilággal és háttérkultúrával).
A magyar nyelv sajátosságaiból következõ fordításkritikai szempontok között külön jelentõséget tulajdoníthatunk a nyelvi jelek motiváltságából levezethetõ tartalom-forma megfelelések szerepének, mindenekelõtt a nyelv hangzó szintjén mûködõ zeneiség és a jelentéses rétegben kibontakozó képi világ eszköztárának, valamint az intertextuális és interkulturális vonatkozásoknak.  
A fordítás irányával kapcsolatban tanulságos, hogy míg a világirodalom értékes alkotásait magyarra éppen irodalmi életünk szép missziós hagyományaként többnyire élvonalbeli költõink, íróink fordították, a magyarról más nyelvre történõ mûfordítások igényessége viszont rendszerint már kevésbé egyenletes. A magyar költészetbõl egyébként is kisebb szelet vált ismertté fordításban, mint az ellenkezõ irányban. Itt számolni kell persze az ismertség és a hozzáférhetõség tényezõivel, nyelvünk jellegébõl (típusából, hangzásából, szóképeibõl stb.) és verselési rendszereink összetettségébõl adódóan pedig további, fordítást nehezítõ körülményekkel is.  
A könyvet nyelvész és irodalmár kollégáknak egyaránt ajánljuk. Külön haszonnal forgathatják a hungarológia, illetve a kontrasztív nyelvészet és a fordítástudomány iránt érdeklõdõ olvasók, valamint a versbarátok, köztük természetesen a (leendõ) magyartanárok és maguk a fordítók is.

Oldalszám: 224

Kiadási év: 2007