A tyukodi Erdős Lajosnál először 1956-ban és 1961-ben, majd hosszú szünet után 1984-ben és 1985-ben jártak a kutatók, hogy mesekincsét lejegyezzék, de szövegeinek kiadására csak most került sor. Külön öröm, hogy az 1926-ban született mesemondó, akinek már apját is mesekirálynak nevezték, jó egészségnek örvend, és a meséit tartalmazó kötet első olvasói között lehet.
Görög-Karády Veronika etnológiai tanulmányait a Sorbonne-on és a Keleti Nyelvek Főiskoláján végezte. Kutatói és tanári pályáját szintén Párizsban folytatta. 1980-tól rendszeresen járt kutatni Magyarországra. Munkáinak központi témája a saját csoport/másik csoport(ok) viszonyának ábrázolása és az etnikai sztereotípiák szerepe a különböző folklór műfajokban. Magyarországi kutatásaiban legtöbbet cigány mesemondókkal, cigány mesék gyűjtésével, elemzésével és kiadásával (magyar, cigány, francia, illetve angol nyelven) foglalkozott.

Tartalom

Előzmények
Tyúkodról és a tyukodi cigányokról röviden
Erdős Lajos valóságos és mesei világa
ERDŐS LAJOS MESÉI
1956-ban elmondott mesék
Betyáros
Villás
Az ördög kilenc kérdése
Palkó és Endre
1961-ben elmondott mesék
Körtefa János
Az ördöngös szolga
Egy szegény ember vót
1984-ben elmondott mesék
Bétyáros
Körtefa János
Fehér király és a Fekete király
Borsszem Jankó
Mirkó
1985-ben elmondott mesék
Fehér király, Fekete király és a soktudó fiú
A szegény ember és a lánya
Öreg halász
Kondásfiú
A cigány, aki becsapta a sárkányt
A cigány meg a pap
Mese a Fehér királyról és Buncirul
Borsszem Jankó
Kommentárok a mesékhez
Felhasznált irodalom

Oldalszám: 209

Kiadási év: 2009