Balázs Géza - Takács Szilvia: Bevezetés az antropológiai nyelvés

Az antropológiai nyelvészet a nyelvhasználat, a nyelvváltozatok, különösen a nem hatalmi helyzetben lévõk, az alacsonyabb fejlettségi fokon álló közösségekre jellemzõ gondolkodási formák, kulturális hagyományok és minták, hiedelmek viszonyának a tanulmányozása - terepmunka, konkrét nyelvi anyaggyûjtés alapján. Elõszeretettel kutatja a vallási, a foglalkozási vagy a rokonsági csoportokhoz való nyelvi tartozás megnyilvánulásait. Holisztikus szemlélet jellemzi, kiemelt kutatási nézõpontja: a nyelvi relativizmus, a nyelvi univerzalizmus és a nyelvi unikáliák.
Az antropológiai nyelvészet diszciplináris pillérei a nyelvészet és az antropológia. A nyelvészet adja a tárgyat, a nyersanyagot (korpuszt), a klasszikus tudományfelfogás aspektusát és részben a terminológiát; az antropológia pedig a szemléletet és kutatási módszert. Az antropológiai nyelvészeti kutatásokban kulcsszerepet játszik a szemiotika: ez adja a rendszerelvûséget, a szimbolikus struktúrák vizsgálhatóságának lehetõségét. Tudománytörténetileg fontos hátteret jelent a szociológia és a néprajztudomány, egyrészt a terepmunka, az élõ adatgyûjtés okán, másrészt a jelenségek társadalmi-kulturális kontextusban való szemlélete miatt. A 20. század eleji pszichológiai fordulat nélkül nehezen képzelhetõ el az antropológiai nyelvészet a mai formájában: a pszichológiai (szociálpszichológiai) kutatások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az antropológia képes reagálni a másságból eredõ problémákra, tekintettel van az egyedire és az egyénre.
Néhány jellemzõ antropológiai nyelvészeti téma: a nyelv funkciói, jelek és jelnyelvek, gesztuskommunikáció, rokonsági terminológia, nyelvi univerzálék és unikumok, nyelvi centrum és periféria, nyelvi (kommunikációs) rítusok (hagyományok), kommunikációs konfliktusok, agresszió, nyelvi tabu, a technológiák és a nyelv viszonya (legújabban az internet és az sms nyelvi hatásai).

Oldalszám: 304

Kiadási év: 2009