Ranolder János veszprémi püspök neve az általa alapított iskolák révén vált ismeretessé. Elkötelezettségét és rátermettségét, hogy életének legtermékenyebb részét, a püspökség adta lehetőségeket az iskolaügy előmozdítására fordította, egyházmegyéjének egyik papja így jellemezte:

"Az 1848-49-i forradalom után Mtságos Zichy Domonkos úr leköszönvén püspökségéről, közörömünkre Mtságos Ranolder János úr lett a veszprémi püspöknek kinevezve, ki is apostoli buzgóságánál fogva alig, hogy elfoglalá püspöki székét, azonnal a megye látogatásával kezdé meg apostoli munkáját, a Tab is szerencsés volt kedves főpásztorát kebelébe fogadni. 1851-ik évi május 6-án felséges nap volt ez Tabra nézve, mert a hívek lelki örömét hozá a kedves főpásztor amidőn nemcsak, hogy 762-nek adva fel a bérmálás szentségét, azokat Isten bajnokaivá kente, nemcsak kenetteljes szavait hallatá híveivel a templomban, de mint jó pásztor egyenként is szólítgatá híveit, meghíván különösen az atyákat és anyákat a plébánia lakba s ott egyenként és mindnyáját oktatá keresztényi polgári és szülői kötelességeikre. Nem hagyá látatlanul az oskolát, mert hiszen legkedvesebb élvezete magát a kisdedek körében találni, azokat oktatni, s velük atyai kegyeletét éreztetni."

Könyv eddig nem jelent meg Ranolderről. Annál nagyobb öröm számomra, hogy munkásságának felkutatásában és élete mozaikjainak képpé formálásában részt vehettem.

Jelentőségét kezdik felismerni, tanúsítja ezt a Pedagógiai Lexikon is, mely összefoglalja munkásságát és érdemeit, bár méltatlanul kevés helyet szentel neki .

Ez a visszafogott mérséklet és tartózkodás, amely Ranolder munkásságával kapcsolatban megnyilvánul, bizonyos mértékben érthető, hiszen a témának, mely a nőnevelés kérdését kifejtené, tulajdonképpen nincs magyar vonatkozású irodalma. Ranolder úttörő volt e téren az általa alapított hét intézettel. A neveléstörténeti munkákat tanulmányozva csak utalásokat találunk a nőneveléssel kapcsolatban, melyek inkább a hiányosságait és elmaradottságát emelik ki.

"A feudalizmus iskolarendszerének egyik legnagyobb fogyatékossága a nőnevelés területén mutatkozott. A városi és falusi anyanyelvű iskolák elemi fokon adtak – bár viszonylag szűk körre vonatkozó – oktatást leányok számára is. Nem volt azonban magyar nyelvű és szellemű magasabb iskolázás a leányok számára. A 18. század végétől hazánkba beköltözött külföldi apácarendek iskolái idegen nyelven adtak idegen műveltséget. Minthogy a nőnevelés kérdését sem támogatta a kormányzat, e téren is magánkezdeményezésekhez kellett folyamodnia. E kezdeményezések elsősorban nőnevelésünk kiváló úttörői, Teleki Blanka grófnő, Karacs Teréz, valamint Lővei Klára nevéhez fűződik." Ez található a Ravasz János szerkesztésében megjelent: A magyar nevelés története a feudalizmus és kapitalizmus korában című könyvben.

1962-ben került kiadásra Orosz Lajos kitűnő neveléstörténeti munkája: „A nőnevelés úttörői” címmel, de ez csak az 1848-as polgári forradalomig kíséri figyelemmel tárgyát.

E témához kapcsolódik Sáfrán Györgyinek a Magyar Századok című sorozatban megjelent könyve: "Teleki Blanka és köre" (1963), majd tanulmánya: "Veres Pálné iskolája - 100 éves" (1969).

Egy olyan átfogó mű hiányát, amely a nőnevelés egészét tartja szem előtt, már előbb is kifejezésre juttatták. Ez érződik az 1902-ben megjelent "Veres Pálné Beniczky Hermin élete és működése" című szövegkiadvány előszavából. Itt olvasható, hogy Veres Pálné halála után az Országos Nőképző-Egyesület 1000 koronás pályadíjjal pályázatot hirdetett: "Írnák meg a nőnevelés további történetét Magyarországon a milleneumig". Azonban e pályázat nem járt eredménnyel .
A nőnevelés kérdésének feldolgozásában eddig elért eredmény ily vázlatos bemutatása feleletet ad arra a kérdésre is: Miért nem szerepel Ranolder neve a nőnevelés úttörői között?

E téren kifejtett munkássága megérdemli, hogy a feledés homályából előtűnjön. Jelentősége annál is nagyobb, mivel ő elsősorban püspök, tehát pap volt, akinek fő hivatása nem az oktatásügy megoldása és fejlesztése, hanem a lelkipásztorkodás.

Oldalszám: 136

Kiadási év: 1987