Pfeiffer János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630-1950) püspökei, kanonokjai, papjai + INDEX

„Fata sua habent libelli”: mint minden könyvnek, úgy ennek is megvan a maga története. Ennek a bővebb részét a szerző már nem tudja elmondani, ezért csak a kiadó közölheti saját tapasztalatait.

1984. április 26-án a Kölni Érsekség véleményemet kérte ki a kézirat kiadásával kapcsolatban. Fénymásolatban elküldte Lékai bíboros-prímás levelét is, amelyet ő 1984. április 4-én római tartózkodása alatt barátjához, a szintén „germanikus”, ezért „frate rosso”, Höffner bíboroshoz intézett. Ebben a német nyelvű levélben többek között azt írta, hogy az ugyancsak „germanikus” Pfeiffer posztumusz művét sorozatomban kiadnám, ha erre a Kölni Érsekségtől anyagi támogatást kapnék. Azt is hozzáfűzte, hogy kiadása a német történelemkutatást is érdekelné, mert sok német telepes Mária Terézia idején papját is magával hozta.

Ez a levél engem igen meglepett, mert eleddig semmit sem hallottam erről a kéziratról, nemhogy kiadására vállalkoztam volna. Természetesen azt válaszoltam azonban az érseki hatóságnak, hogy a kéziratot szívesen kiadom, amennyiben ezt a szükséges engedélyek beszerzése után hivatalosan kiküldik. Ebben az értelemben értesítettem Lékai bíboros-prímás és Szendi veszprémi püspök urakat is. Lékai bíboros már május 4-én saját kezű levélben válaszolt. Azt írta: „Igen nagy örömmel olvastam dr. Pfeiffer: Prosopologia Veszprémiensis kéziratának publikációjáról szóló értesítését. Az Ön „Dissertationes” sorozatában való megjelenése külön rangot ad a különben is alapos munkának. A veszprémi egyházmegye is büszke lesz rá”.

Dr. Szendi József püspök úr magáévá tette az ügyet. Az engedélyeket megszerezte és a kéziratot saját maga hozta 1984. július 5-én a München-i „Katholikentag” alkalmával Németországba. A nyomdai árajánlat – több mint 60000.- DM – megszerzése után megkezdtem kálváriámat: a költségek összekoldulását. Mindenütt süket fülekre találtam. Fölösleges ezeket az egyházi vagy világi testületeket, jelentős magyar vagy német egyéniségeket felsorolni. Levelezésem egy egész iratcsomót tesz ki. A személyes megbeszélésnek sem volt se szeri se száma. Pedig Lékai bíboros úr 1985. május 30-án, amikor engem tizennyolc tanítványommal és munkatársammal Esztergomban fogadott, mindjárt ezt a kérdést intézte hozzám: „Mi van a Prosopologiával?” A fordulat akkor következett be, amikor 1986. június 4-én a Görres Gesellschaft elnökének, Dr. Paul Mikat professzornak, Észak-Rajna, Vesztfália volt kultuszminiszterének az ügyet előadtam és ő nemcsak a kötet, hanem az egész sorozat anyagi fedezetét is biztosította. Ősztől aztán megindulhatott a nagy munka nyomdai előállítása.

A szerzővel és az itt közreadott munkával kapcsolatban nincs mit szólni. A szerző a kanonokok életrajzában saját magát mutatja be. A bevezetésben pedig a tartalommal kapcsolatban minden tudnivalót elmond. Magam részéről csak azt fűzhetem hozzá, hogy a sajnos bizonyára előforduló, észre nem vett sajtóhibákon kívül szerzői elírások is lehetnek benne, főleg a latin nyelvű idézeteknél. Ezek korrigálására nem volt módom, mivel csak egy kéziratpéldány és nem a szerző többi forrása volt a birtokomban. Magában a kéziratban előforduló hibákat tehát a legtöbb esetben nem tudtam javítani. Ettől függetlenül nem kétséges, hogy a „Prosopologia Veszprémiensis” nemcsak egy életmű, hanem egy évszázadokra szóló alkotás is. A veszprémi egyházmegye örökké hálás lehet a szerzőnek: mint ahogy én is, még mint veszprémi megyés „központista” sok egyháztörténeti indítást kaptam tőle. 1978 májusában Bonnban az egyetemen, akkori dékáni hivatalomban, látogatásával is megtisztelt. Emlékét én is kegyelettel őrzöm.

A nagy művet hódolattal és gyermeki ragaszkodással helyezem az ősi Veszprémi Egyházmegye – amely Gutheil Jenő kutatásai alapján 1990 és 1997 között (Az Árpád-kori Veszprém; Veszprém, 1977) alapításának ezredik évfordulóját üli – ünnepi asztalára abban a reményben, hogy kiadói szerény munkámmal szeretett egyházmegyém - még ha nem is szerepelek sematizmusában - ügyét szolgálhattam.

Kelt Bonnban, 1988. január 18-án, Árpád-házi Szent Margit ünnepén.
Adriányi Gábor

Oldalszám: 1120 + 104

Kiadási év: 1987, 1989